A fosszilis energiahordozó-készletek rohamos csökkenése, és a légkörszennyezés ellen szükségesek a környezetkímélő energiaforrások bevonása.  A természeti jelenségekből kinyerhető tiszta energiák adják az alternatív energiát, ilyen a napenergia, a szélenergia, biomassza és geotermikus energia. A nagyobb mértékű ipari energiatermelés mellett mindegyik alternatív formával meg lehet oldani a háztartások egyéni fűtését, melyeket összefoglalóan alternatív fűtési megoldásoknak nevezünk.

Azokat az erőműveket nevezzük vízerőműnek, amelyek a vízenergiát hasznosítják. A vízenergia a megújuló energiaforrások közé tartozik, tehát nem szennyezi a környezetet, nem termel sem szén-dioxidot, sem más üvegházhatású gázokat.

A víznek az energiáját az emberiség régóta használja. Régen Egyiptomban, Mezopotámiában és Kínában vízkerekeket alkalmaztak az energia előállítására.

A Tiszalöki vízerőmű

A világ vízerőműveinek összteljesítménye mintegy 715 000 MW, a Föld elektromos összteljesítményének 19%-a (2003-ban 16%-a), a megújuló energiahasznosításnak 2005-ben a 63%-a.

 Az UCTE a világ egyik legnagyobb, szinkron üzemmódban üzemelő rendszere, amely magában foglalja a teljes Nyugat- és Közép-Európát, valamint 3 Maghreb államot is. Ma már az UCTE koordinálja a villamosenergia-átviteli rendszer működését és fejlesztését Portugáliától Lengyelországig, Hollandiától Romániáig és Görögországig, megfelelő kereteket biztosítva az EU belső villamosenergia-piac minden szereplőjének. 

Az UCTE-rendszer megállás nélkül fejlődik.

Az OVIT hatvanéves múltját akkor lehet pontosabban értékelni, ha belehelyezzük a hazai villamosenergia-ellátás 120 éves történetébe.

Ennek legkiemelkedőbb hazai alakja Dr. Csikós Béla volt. Így emlékhelyének felavatásával ünnepelte 2009. március 16-án az OVIT 60 éves évfordulóját a Körvasút sori telephelyen.

Az ünnepi alkalom meghívottjai Dr. Csikós Béla özvegye, az OVIT igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjai, vezető tisztségviselői, az Üzemi Tanács és az EVDSZ OVIT Tagszakszervezetének elnöke, nyugdíjas kollégák és a központi telephely munkatársai voltak.

A hazai nagyfeszültségű átviteli hálózat létrehozásával, üzemeltetésével, karbantartásával és fejlesztésével alapításától kezdve szorosan összefonódik az Országos Villamostávvezeték ZRt. – röviden és közismerten: az OVIT – története.

A jogelőd Távvezetéképítő Nemzeti Vállalat (TÁVÉP) 1949-ben kezdte meg tevékenységét. A vállalatot az ötvenes évek során, több lépésben összevonták az 1951-ben alapított Országos Villamostávvezeték Vállalattal.

A hazai nagyipar a XIX. század derekától indult jelentősebb fejlődésnek, ami akkor a széntermelés gyors ütemű fejlesztését kívánta meg.

Az 1867-es kiegyezés után a magyar ipar működését szabályozó első törvényt az országgyűlés 1872-ben hagyta jóvá. Az 1872. évi VIII., ipartörvény a korlátlan iparszabadság szellemében megszüntette valamennyi hazai céhet. A volt céhtagok ipartestüleket hozhattak létre. 

Az akkori kisiparosságot e  törvény komoly hátrányba szorította, teret nyitva hazánkban a külföldi nagyiparnak.

Miért kihívás ez az Ovit számára?-  ezzel a címmel írt beszámolót az Ovit két munkatársa 2007-ben.

Az átviteli hálózat alállomásain az elmúlt évtizedben jelentős primer és szekunder rekonstrukciós munkák folytak az MVM stratégiai tervének megfelelően. A felújítási munkák kivitelezésére társaságunkkal az MVM Zrt. szerződött, amely munkák szinte az Ovit valamennyi szervezeti egységét érintették az alállomási-, távvezetéki tervezőktől az építész-, villamos kivitelezőkön át az acélszerkezet gyártás és szállítási tevékenységig.