Azokat az erőműveket nevezzük vízerőműnek, amelyek a vízenergiát hasznosítják. A vízenergia a megújuló energiaforrások közé tartozik, tehát nem szennyezi a környezetet, nem termel sem szén-dioxidot, sem más üvegházhatású gázokat.

A víznek az energiáját az emberiség régóta használja. Régen Egyiptomban, Mezopotámiában és Kínában vízkerekeket alkalmaztak az energia előállítására.

A Tiszalöki vízerőmű

A világ vízerőműveinek összteljesítménye mintegy 715 000 MW, a Föld elektromos összteljesítményének 19%-a (2003-ban 16%-a), a megújuló energiahasznosításnak 2005-ben a 63%-a.

Bár a nagy vízerőművek dolgozzák fel a legtöbb vízienergiát, a kis vízerőművek (5 MW teljesítményig) jelentősége is nagy, ezek különösen népszerűek Kínában, ahol a világ kis vízerőmű kapacitásának több mint 50%-a üzemel.

A vízienergiát leggyakrabban egy gáttal elrekesztett folyó vagy patak vizének felhasználásával vízturbinák és elektromos generátorok nyerik ki és villamosenergia formájában szállítják el. Ebben az esetben a hasznosított energia mennyisége az átömlő víz mennyiségétől és a víz forrása és a víz kilépése helyének magasságkülönbségétől függ. Ezt a magasságkülönbséget esésnek nevezik. A potenciális energia egyenesen arányos az eséssel. A rendelkezésre álló esés jó kihasználása különleges csővezetékekkel és turbinakonstrukciókkal oldható meg.

A szivattyús energiatározó vízerőművek tulajdonképpen csupán energia tárolására szolgálnak. Az energiafogyasztási csúcsok folyamán használják energiatermelésre, úgy hogy két különböző szintmagasságú víztározó között a magasabban fekvőből az alacsonyabban fekvőbe engedik át a vizet egy vízturbinán keresztül. Amikor kevés a villamosenergia-fogyasztás, a vizet visszaszivattyúzzák a generátort villanymotorként, a turbinát pedig szivattyúként használva a felső víztározóba.

A rendszer összenergiamérlege önmagában természetesen veszteséges, haszon abból származik, hogy csúcsüzemben a hálózatnak eladott villamosenergia ára többszöröse a csúcsidőn kívüli energia árának, az egész energiarendszer összhatásfoka szempontjából pedig kedvező, hogy a fosszilis tüzelőanyagot elégető alaperőművek és az atomerőművek jó hatásfokkal, közel állandó terheléssel üzemelhetnek.

Vannak olyan vízerőművek, melyek nem csatlakoznak tározókhoz. Az árapályerőművek a tenger napi rendszerességgel bekövetkező áradásának-apadásának szintkülönbségét hasznosítja, ha lehetőség van bizonyos vízmennyiség tározására is, akkor szintén kihasználható a napi fogyasztási csúcsok enyhítésére.

Vízerőmű vázlata
A-víztározó, B-gépház, C-vízturbina, D-generátor, E-vízbevezetés, F-frissvíz csatorna, G-villamos távvezeték, H-folyó   Ma a vízenergiát legtöbbször egy gáttal elrekesztett folyó vizének felhasználásával vízturbinák és generátorok nyerik ki, és villamos energia formájában szállítják el. Ilyenkor a hasznosított energia mennyisége az átömlő víz mennyiségétől és a víz forrása és a víz kilépése helyének magasságkülönbségétől függ. Ezt a magasságkülönbséget esésnek nevezzük.
A potenciális energia egyenesen arányos az eséssel.  A világ vízerőműveinek összteljesítménye körülbelül 715000 MW. A nagy vízerőművek dolgozzák fel a legtöbb vízenergiát, a kis vízerőművek jelentősége is nagy, ezek főleg Kínában gyakoriak, itt üzemel a világ vízerőmű kapacitásának mintegy 50 %-a.    Vízerőművek hazánkban
  A legnagyobb vízerőmű a  bős-nagymarosi vízlépcső. A századfordulón néhány vízimalmot törpe vízerőműre alakítottak át, bár ezek csak elektromos energiát termelnek (pl. Gyöngyös, Pilinka, Kis-Rába, Répce, Lajta, Séde).

Hazai vízerőművek:    • Kiskörei Vízerőmű, • Tiszai Vízerőmű (Tiszalök), • Ikervári Vízerőmű (1896), • Kenyeri Vízerőmű (2008), • Körmendi Vízerőmű (1930),  • Csörötneki Vízerőmű (1909), • Kesznyéteni Vízerőmű (1943), • Felsődobszai Vízerőmű (1906), • Gibárti Vízerőmű (1903), • Alsószölnöki Vízerőmű, • Kvassay Vízerőmű.

részletesebben a wikipédián