Szeretettel köszöntelek a Villamosenergia felhasználók közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Villamosenergia felhasználók vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Villamosenergia felhasználók közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Villamosenergia felhasználók vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Villamosenergia felhasználók közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Villamosenergia felhasználók vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Villamosenergia felhasználók közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Villamosenergia felhasználók vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
John C. Mankins a Discovery Channel stábjának mutatta be azt az eljárást, melynek távlati célja, hogy a földkörüli pályán keringő féltonnás műholdakkal napenergiát gyűjtsenek, majd az energiát átadják a földi vevő-állomásoknak.
Az egykor a NASA alkalmazásában álló tudós rádióhullámokkal sugározott át
napenergiát két hawaii-i sziget között, bizonyítva az űrből történő
napenergia lesugárzás technológiai életképességét. Mankins 25 éven át
dolgozott az amerikai űrügynökségnek, felügyelve a NASA űrbeli
napenergia programját, egészen addig, míg költségvetési megfontolásokból
sok más projekttel együtt el nem tűnt a süllyesztőben.
A tudós legutóbbi kísérletében 20 watt energiát juttatott el a két,
egymástól 148 kilométerre fekvő pont között, a vevők azonban olyan
kicsik voltak, hogy az energia csupán egy ezrede jutott célba. A négy
hónapnyi előkészítést igénylő kísérlet megközelítőleg 1 millió dollárba
került; a tudós szerint több pénzből nagyobb tömböket konstruálhatnának.
Elképzelése szerint a majdani műholdakat kiszolgáló vevők több
kilométeres átmérővel kell hogy rendelkezzenek.
A kísérletben bevetett kilenc nappanel mindegyikét úgy építették meg,
hogy körülbelül 20 wattnyi energiát tudjon átadni. Az átvitelt azonban
kénytelenek voltak panelenkénti 2 wattra mérsékelni, az Egyesült Államok
Szövetségi Légügyi Hivatala ugyanis biztonsági okokra hivatkozva csak
így adott engedélyt a kísérletre. A minimális átvitel ellenére Mankins
úgy véli, a földi teszt bebizonyította, hogy lehetséges a napenergia
átvitele a légkörön. "A teszt koránt sem tekinthető teljesen sikeresnek,
mindenesetre sikerül bebizonyítani, hogy a napenergia gyorsan és
költséghatékonyan lesugározható az űrből" - összegzett.
A nappanelek elhelyezése az űrben - melynek előnye, hogy kiküszöböli
mind a felhők, mind az éjszakák akadályozó hatását - 40 éve merült fel
először, a becsült költségek azonban csillagászatiak voltak. Az emelkedő
olajárak és a technika fejlődése azonban újjáélesztette az ötletet és
az USA Védelmi Minisztériuma egy jelentésében már kivitelezhetőnek és
gazdaságilag is életképesnek nevezte a megoldást. Az álláspont
igazolására a Légierő Akadémiája nemrég közzétette terveit egy kis
méretű demonstrátor műholdra, amely csekély, tudományos szempontból
mégis jelentős 0,1 wattnyi napenergiát sugározna le. Az átviteli módról
még nem született döntés, a Légierő főként a mikrohullámokban
gondolkodik, de a lézert is lehetséges alternatívaként tartják számon.
Ugyanakkor a japán űrügynökség, a JAXA is komolyan foglalkozik az űrből
származó energiával, immár egy évtizede kutatva a területet. Űr
Napenergia Rendszerük (SSPS) célja, hogy 2030-ra egy geostacionárius
pályán keringő műholddal félmillió lakást tudjanak egy gigawatt
energiával ellátni. Jelenleg a JAXA kutatói egyidejűleg vizsgálják a
mikrohullámú és a lézeres átvitelt - nem véletlenül tanulmányozza
ugyanezeket az amerikai fél is.
"A mikrohullámú átvitel műszakilag előbbre tart, mivel a jelenlegi
kommunikációs műholdakon alapul" - magyarázta Susumu Sasaki, a JAXA
kutatás vezetője. Ahhoz azonban, hogy a japánok által vizionált
energiamennyiséget lejuttassák a Földre egy fókuszált sugárban, az átadó
antennának az űrben körülbelül 2 kilométer átmérővel kellene
rendelkeznie, a vevőnek pedig még ennél is nagyobbal. Az alternatíva a
lézer lenne. A japán tudósok különleges fémötvözet tányérokon dolgoznak,
ami az elnyelt napsugarakat közvetlenül egy infravörös lézersugárrá
alakítja. A lézer átsugárzásakor az átadó és a vevő eszközök tízszer
kisebbek lehetnének, mint a mikrohullámokhoz szükséges alkalmatosságok,
illetve a lézereknél nem áll fenn a mikrohullámú kommunikációs
rendszerekkel való interferencia kockázata sem.
Sajnos a lézer sem tökéletes, sőt van egy nagy hátránya a
mikrohullámokkal szemben. Ha felhőkön kell áthatolnia, akkor akár az
általa szállított energia fele is elveszhet, magyarázta Sasaki. A
lézersugarakat kilövő műholdak emellett fegyverként is használhatók, a
mikrohullámú sugár alatt azonban biztonságosan át is sétálhatunk,
legfeljebb egy kicsit melegebbnek érezzük az adott területen a levegőt,
taglalta Mark Hopkins az amerikai Nemzeti Űrtársaság alelnöke.
sg.hu
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!