A Magyar Villamos Művek Zrt. és az általa irányított társaságcsoport (MVM Csoport) tevékenységi területe a nemzetgazdaság egyik legfontosabb, stratégiai jelentőségű ágazata, a hazai villamosenergia-ipar.

Az MVM Csoport az áramszektor meghatározó, egyetlen nemzeti tulajdonban lévő szereplője, tevékenysége kiterjed a villamosenergia-termelés, az átvitel, rendszerirányítás és az áramkereskedelem területére. A cégcsoport felépítése megfelel az Európában, a versenypiaci körülmények között is bevált ún. vertikálisan integrált társaságokénak. Az integrált struktúra kellő hátteret biztosít az energiarendszerben elengedhetetlenül szükséges, rendkívül komoly ráfordításokat igénylő fejlesztésekhez, miközben a társaság – éppen az Európában bevált szervezeti felépítésnek köszönhetően – partnerként tud együttműködni a hazánkban is jelen lévő, a legnagyobb európai energetikai cégcsoportokat képviselő szakmai befektetőkkel.

A cégcsoport tőkeerejénél fogva, az integrált működésből fakadó, a piaci versenyképességet is javító kockázatcsökkentő képességének köszönhetően a nemzeti energiastratégiai célok megvalósításához hatékonyan és érdemben képes hozzájárulni. Állami tulajdonlása lehetőséget biztosít arra, hogy e célok megvalósítását az állam ne csupán szabályozói eszközökkel, hanem tulajdonosként is elősegítse.

A magyar villamosítás első hatvan éve (1884-1945)

A magyarországi villamosítás történetére jogos elégedettséggel tekinthetünk vissza, hiszen két évvel a világ első közcélú villamos művének New York-i üzembe helyezése után a Monarchia Magyarországában, 1884-ben, Temesvárott létesült általános célú villamos mű. A mai Magyarországon a mátészalkai villamosítás 1888-ban, Párizséval egyidejűleg indult el. Ezen időtől számítjuk a magyar villamosenergia-ipar működésének kezdetét is.

A villamosítás rohamosan terjedt a századvégi Magyarországon. A legjelentősebb lépés Budapest közcélú villamosítása volt 1893-ban, ezt követték a vidéki nagyvárosok.

A századforduló időszakában a helyi kezdeményezések is gyors fejlődést eredményeztek, és a villamosenergia-felhasználás növekedése jelentős ütemű volt. 1900-ig 40 villamos erőmű létesült. Az átlagos blokknagyság mindössze 1 MW körül volt akkoriban.

A nagyobb erőművek és elosztó vállalatok többsége a későbbiekben is magántulajdonban volt. A főváros, a nagyobb városok és a községek saját villamos műveket tartottak fenn.

A húszas években jellemző blokknagyságot a Kelenföldi Hőerőmű akkor korszerűnek számító 30 MW-os gépei jelentették.

A háború előtt a Magyar Villamos Művek Országos Szövetsége látta el az ország valamennyi villamos művének érdekvédelmét.

1945-ben a villamosenergia-fogyasztás mélypontra zuhant. A háborús események miatt megrongálódott közcélú és üzemi erőműveket, valamint a villamos hálózatokat a villamos művek dolgozói aránylag gyorsan kijavították. Megindult a széntermelés is.

A villamosenergia-rendszer egységesítése, az MVM létrejötte

Az 1948-ban végrehajtott államosítást követően az Állami Villamossági Rt. alá tartozott a mintegy 300 közcélú villamos mű.

1949-ben alapították meg a nagy és középerőművek központi irányító szervét, az Erőművek Ipari Központját. 1951-ben megalakult a hat, mai is működő regionális áramszolgáltató. 1954-ben létrejött az Erőmű Tröszt.

A szocialista iparosítás éveiben igen nagy erőfeszítésbe került a növekvő villamosenergia-igények kielégítése. Az iparosítás erőltetése miatt az igények gyorsabban növekedtek, mint az erőművi kapacitás, és bekövetkeztek a fogyasztói korlátozások. A teljesítménymérleg tartós egyensúlyát 1954-re sikerült megteremteni.

1963-ban jött létre a francia villamos művek szervezetének mintájára a Magyar Villamos Művek Tröszt, amely átvette az Erőmű Tröszt vállalatait, valamint a hat elosztó vállalatot is. Az MVMT végezte a teljes magyar villamosenergia-rendszer műszaki-gazdasági irányítását.

Az MVMT 1991 végéig ebben a formában működött. 1992-ben részvénytársaságok kétszintű rendszerévé alakult át, melynek első szintjét a tulajdonosi és az irányítói szerepet is betöltő MVM Rt., a második szintet pedig az erőművi, és az áramszolgáltató társaságok, valamint az alaphálózati társaság jelentette.

A rendszerváltást követően az 1990-es évek elején a hazai energiapolitika fontos szempontja volt – az ellátásbiztonság fenntartása mellett – a legkisebb költség elvének érvényesítése, a magántőke bevonása az új erőművi kapacitások létrehozásába, az erőművek környezetvédelmi felújításába, valamint az energetikai infrastruktúra fenntartásába és fejlesztésébe. Főként a befektetések vonzóvá tétele, valamint az eltérő költségszintek intézményes kiegyenlítése érdekében jó megoldásnak tűnt az egyvásárlós „single buyer” modellt megvalósító szerződéses rendszer létrehozása.

Az 1994-ben elfogadott új Villamos Energia Törvény és a kapcsolódó jogszabályok megalkotásával és az 1995 végén lezajlott privatizációval ismét új működési rend valósult meg. A privatizáció eredményeképpen jöttek létre a HTM-k (hosszú távú kapacitás lekötési és villamosenergia-vásárlási megállapodások), ezek célja a hosszú távú üzleti kockázatok minimalizálása volt. Ez a pillanat lényegileg új korszakot nyitott az iparág történetében.

Az energiaszektor szabályozásában nagy szerepet töltött be az 1994 júliusában létrehozott Magyar Energia Hivatal. A MEH önálló feladattal és hatáskörrel rendelkező országos közigazgatási szerv, irányítását a kormány, felügyeletét a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium látja el. Az általuk kidolgozott szabályozások képezik a villamosenergia-rendszer folyamatainak alapját.

Újabb változást az EU-csatlakozáshoz szükséges  az Európai Parlament és Tanács 96/92/EK Irányelve normatívái fokozatos átvétele és teljesítése, a kötelező piacnyitás bevezetése jelentett.

A 2001. évi új VET részlegesen megnyitotta a villamosenergia-piacot, így a ”feljogosított” fogyasztók bizonyos mértékig már szabadon vásárolhattak energiát, de még jelen volt a közüzem.

Az EU-ban egyre inkább meghatározóvá vált az a politikai szándék, amely az egységes európai energiapiac kialakítását szorgalmazta. Éppen ezért az Európai Parlament és Tanács 2003/54/EK Irányelv megjelenésével egyidőben hatályon kívül helyezte a 96/92/EK irányelvet. Az új szabályozás törölte a single buyer modellt, a hálózati hozzáférésnél pedig csak a szabályozott formában történő hozzáférést engedélyezte, valamint megszüntette a korábbi szabályozásban lévő alternatív megoldásokat, csak azokat engedélyezte, amelyek a villamosenergia-piac minél hatékonyabb liberalizációját segítik.

Azzal, hogy Magyarország 2004. május 1-jén az Európai Unió tagja lett, egyre inkább nőtt a feszültség az EU szabályozás és a korábban kialakított kettős piaci modell között.

Az egyre csökkenő közüzemi villamosenergia-kereslet miatt felhalmozódott szabad teljesítőképességet a közüzemi nagykereskedő (MVM Zrt.) nyilvános árverés keretein belül értékesíti. A 2007. évi újabb VET alapján megvalósult a teljes piacnyitás és a villamosenergia-piac liberalizációja. A villamos energia szektorban az európai uniós irányelvnek megfelelően 2008. január 1-jétől valamennyi - ipari és háztartási - fogyasztó szabadon választhatja meg az energiakereskedőjét. A Törvény kimondja, hogy a korábbi közüzemi szolgáltatást az egyetemes villamosenergia-szolgáltatás és a szabadpiaci villamosenergia-értékesítés váltotta fel.

További lényegi változás, hogy a villamos energiáért fizetett díj több elemből áll, az energiáért az energiakereskedőnek, a rendszerhasználatért a hálózati engedélyesnek kell fizetni.A 2006. július 1-jén hatályba lépett Gtv. bevezeti a magyar jogrendben korábban ismeretlen „elismert vállalatcsoport„ fogalmát. E jogi keretek alapján 2007. június 1-jén az állami tulajdonban maradt MVM Zrt. és leányvállalatai a hatékonyabb holdingszerű működést biztosító, a csoportoptimumot elérő, az üzleti értéket növelő stratégiai célokat is szolgáló elismert vállalatcsoporttá alakultak. Az MVM csoport jelen működésével a tőzsdei társaságokkal szemben elvárt követelmények elérését és megtartását tekinti legfőbb feladatának. 

Az erőműpark kialakulása és fejlődése 1945-től

A villamosenergia-ipar fejlődésének legjelentősebb lépése az volt, hogy több, addig függetlenül működő erőművet és az ellátott hálózatot szinkron üzemben összekapcsolták. Így jött létre 1949-ben az Országos Villamos Teherelosztó (amely jelenleg MAVIR Rt. néven az MVM csoport részét képezi) létesítésével egyidejűleg öt erőmű között a kooperáció a 120 és 60 kV-os távvezetékek segítségével. Ekkor született meg a magyar villamosenergia-rendszer (VER).

Az ezt követő húsz évben a technika rohamos fejlődése és a fogyasztói igények folyamatos növekedése okán újabb, először szén- (Mátravidéki Hőerőmű, Bánhidai Hőerőmű, Gyöngyösi Hőerőmű), később szénhidrogén tüzelésű (Dunamenti Hőerőmű) erőművek létesültek.

Az ötvenes évek első felében az erőltetett iparosítás miatt a teljesítményegyensúly megbomlásának elkerülésére gyakran frekvenciacsökkentést, majd fogyasztói korlátozásokat kellett végrehajtani. A hatvanas évektől már a közgazdasági eszközökkel történő szabályozás vált általánosan elfogadottá. Ebben a korszerű technikai segédeszközök bővülő alkalmazása is segített.

Az erőműépítésben az egységes rendszer létrejöttét követően kezdetben a hazai gépgyártásra és szénre kellett az energetikai fejlesztést alapozni. A Mátravidéki Hőerőmű üzembe helyezését követték a 30, majd 50 MW-os, hazai gépekkel megépült erőművek. Az első 100 MW-os blokk a Bánhidai Hőerőműben létesült. A hazai energetikai gépgyártás csúcsteljesítménye volt a Gyöngyösi Hőerőmű a hatvanas évek végén. Itt került alkalmazásra a Heller-Forgó féle légkondenzáció. A szénhidrogén-beszerzés megnyílása után a Dunamenti Hőerőművet már szénhidrogén tüzelésű gépekkel szerelték fel. Az itt és a Tiszai Hőerőművekben alkalmazott 215 MW-os blokkok az ideális gépnagyságot jelentették a magyar energiarendszer számára.

A Paksi Atomerőmű 1970-ben megkezdett beruházását 1971-1974. közötti időszakra leállították. Ezen időszak alatt felszabaduló erőforrások tették lehetővé ugyanakkor a Tiszai Hőerőmű nagyblokkjainak indítását. A kormány 1976. június 17-én jóváhagyta az 1760 MW-os Paksi Atomerőmű beruházást. Az erőműépítés nagyszámú hazai és szovjet energetikai szakember részvételével 1977-ben megindult. Az egyes blokkok üzembe helyezése és üzemi géppé nyilvánítása 1982-1988. között megtörtént. Az erőmű ma már 2000 MW-ra növelt teljesítményével  a világ egyik legbiztonságosabb nukleáris létesítménye.

A 90-es években kidolgozott új erőműépítési koncepció szerint a villamosenergia-rendszernek elsősorban korszerű, rugalmas blokkokra volt szüksége. Ennek szellemében épültek meg a Dunamenti Erőműben és a Budapesti Erőmű kelenföldi telephelyén a kombinált ciklusú gázturbinás blokkok. Már a nyugat-európai villamosenergia-rendszeregyesüléshez, az UCPTE-hez (jelenleg UCTE) történt csatlakozásunk tette szükségessé három, egyenként mintegy 120 MW-os nyíltciklusú tartalék gázturbinás blokk létesítését. A 94-ben életbe lépett Villamos Energia Törvény által megszabott működési rendnek megfelelően az MVM Rt. erőművi kapacitás-tendereztetésén dőltek el a további erőmű-létesítések. Az első és egyben utolsó ilyen pályázaton 1999-ben két további gázturbinás kombinált ciklusú gép nyert.

Az európai villamosenergia-ipari liberalizáció, illetvea szintén ebbe az irányba haladó 2007. utáni magyar szabályozás az erőműépítés terén is piaci helyzetet fog teremteni, a további létesítésekhez a jövőben már nem lesz szükség az MVM által kiadott szándéknyilatkozatra a megtermelt áram átvételére, a befektetők saját piaci kockázatuk alapján fognak erőműveket létesíteni.

Az MVM csoport termelői portfoliójának jövőbeni bővítése az országos energiapolitikai prioritások megtartásával a versenypiaci energiaigények alapján, a villamosenergia-kereskedelmi lehetőségeinek alárendelten az ellátás-biztonsági és környezetvédelmi követelményeknek megfelelően történik. 

A nemzetközi villamos hálózatok fejlődése

Az egységes hazai villamosenergia-rendszer kiépülésének lépcsői jól nyomon követhetőek a nemzetközi távvezetéki kapcsolatok létesülésében is. Az 50-es években Csehszlovákiával, majd Jugoszláviával jött létre összeköttetés.

A nemzetközi együttműködés, illetve a villamosenergia-import növekedése tette szükségessé a 220 kV-os távvezetékek építését. 1962-ben ezen a feszültségszinten indult meg a kooperáció a Szovjetunióval is. Ekkor alakult meg a KGST-országok Villamosenergia Rendszereinek Egyesülése és ennek központi teherelosztója Prágában a CDU. Az első szovjet-magyar 400 kV-os távvezeték 1967-ben épült, 1978-ban pedig elsőként lépett üzembe Európában a 750 kV-os távvezeték.

Az 1968-ban üzembe helyezett kettős, 220 kV-os távvezeték segítségével előnyös villamosenergia-csere jött létre a magyar és az osztrák energiarendszer között. A két rendszer közötti átérést a magyar találmányú átkapcsoló automatika rendkívüli módon leegyszerűsítette. A 90-es évek elején az osztrák hálózat keleti pontján üzembe helyeztek egy egyenáramú állomást. Az időközben bekövetkezett kapcsolódásunk a nyugat-európai rendszerhez, az UCPTE-hez ezt a létesítményt feleslegesé tette.

1988-ban a magyar rendszer csúcsterhelésének közel harmadát fedezte a szovjet import. Az erős keleti hálózati kapcsolatok révén kiszolgáltatottjává is váltunk a szovjet rendszer hiányos teljesítménytartalékainak és frekvenciaingadozásának. A kilencvenes évekre importunk a töredékére esett vissza.

Az MVM Rt. a 90-es években nagyszabású hálózatfejlesztési programot hajtott végre, melynek fő célja a cég egyre intenzívebbé váló kereskedelmi tevékenységének támogatásán túlmenően a szükséges tartalékot biztosító, úgynevezett n-1 elv teljesítése. A további hálózatfejlesztések elsősorban azt célozzák, hogy a liberalizált villamosenergia-piac körülményei között is betöltse feladatát, egyúttal lehetőséget teremtsen az átviteli kapacitások növelése révén a bővülő kereskedelmi lehetőségek kiaknázására a piac valamennyi szereplője számára.

A magyar nagyfeszültségű villamos átviteli hálózat korábban is jelentős nemzetközi kooperációs kapcsolatokkal rendelkezett, a további hálózatfejlesztések ezt a képességét növelik, erősítve a tranzit összeköttetéseket.

A MAVIR ZRt. hálózatfejlesztési stratégiája kiemelt fontossággal bír a hazai villamosenergia-rendszer közép- és hosszú távú fejlesztési terveinek elkészítése során és az optimális fejlesztési feltételek megállapításakor. A MAVIR ZRt. hálózatfejlesztési célja a Villamos Energia Törvényben, szabályzatokban, szerződésekben meghatározott EU-normáknak megfelelő ellátás- és üzembiztonság megteremtése, az átviteli hálózat olyan mértékű fejlesztése, amely lehetővé teszi a villamosenergia-piac egésze számára a hatékony működést. Részt vesz az európai villamosenergia-rendszer működőképességének fenntartásában, és gondoskodik arról, hogy a rendszerhasználók azonos feltételek mellett azonos minőségű szolgáltatásokat vehessenek igénybe, valamint biztosítja a diszkriminációmentes hozzáférést.

A rendszerirányítás fejlődése

A MAVIR létrehozását megelőzően az Országos Villamos Teherelosztó 1949 novembere óta látja el a rendszerirányítás műszaki feladatait. Az egységes energiarendszer megalakulása óta alapvető célkitűzés volt az erőművek leggazdaságosabb üzemeltetése. Ennek érdekében bevezették a növekményarányos terheléselosztást.

Az energiarendszer korszerű folyamatirányító számítógépes rendszerének kialakítását 1978-ban az iparág a kelet-európai tagrendszerek egyesüléséhez tartozó országok (CDU) közül elsőként valósította meg. Ez a frekvencia- és csereteljesítmény-szabályozást is automatizálni tudta.

Az automatikus terheléskorlátozás bevezetésének is köszönhető, hogy szemben más országokkal a magyar hálózaton rendszerbomlás sohasem következett be. A technikai fejlettség eredményeként az éves fogyasztói korlátozás 0,2 ezrelék alatt maradt.

A CDU megszűnése és az UCPTE-hez történt csatlakozás az ottani előírásoknak megfelelően igen feszes üzemvitelt, megfelelő tartalékteljesítményt és frekvenciaszabályozást tett szükségessé.

2006. január 1-jétől pedig az integrált átviteli rendszerirányító (Transmission System Operator – TSO) létrejöttével az Országos Villamostávvezeték Rt. (OVIT Rt.) Üzemviteli Igazgatósága és a Magyar Villamos Művek Rt. (MVM Rt.) Hálózati Igazgatósága átkerült a rendszerirányítóhoz.

A rendszerirányítást végző MAVIR Zrt. jelenleg az EU irányelv szerinti függetlenséget biztosító ITO modell szerint működik, melynek jogi kereteit a magyar Országgyűlés a 2009 végén meghozott törvénymódosításban rögzítette. A MAVIR feladata az országos energiarendszer teljesítmény-egyensúlyának fenntartása, a mérlegkörök tervektől való eltéréseinek kiegyenlítése.

Ma már a MAVIR:

• gondoskodik a magyar villamosenergia-rendszer megbízható, hatékony és biztonságos irányításáról, a szükséges tartalékokról az erőművekben és a hálózaton,

• felügyeli és gyarapítja a hálózati vagyont, elvégzi a megfelelő, üzembiztos ellátáshoz szükséges felújításokat, karbantartásokat és fejlesztéseket,

• biztosítja a villamosenergia-piac zavartalan működését, további bővítését, az egyenlő hozzáférést a rendszerhasználók számára,
• összegzi a villamosenergia-ellátás szereplőitől kapott adatokat, naponta menetrendet készít, meghatározza a szükséges tartalékokat, a szabályozás számára lekötött teljesítményeket,

• tájékoztatja a piac szereplőit, hogy ne köttessenek megvalósíthatatlan szerződések,
• összehangolja a magyar villamosenergia-rendszer működését a szomszédos hálózatokkal,

• koordinálja a nemzetközi szakmai együttműködéseket,a jövőbe tekintve elkészíti a hálózatfejlesztési stratégiát és javaslatot tesz az erőműpark fejlesztésére.

A villamosenergia-szolgáltatás folyamatában a termelés és a szállítás utáni utolsó lépcsőt az áramszolgáltatók tevékenysége, az elosztás és az értékesítés jelenti.

1935-ben 999, 1945-ben pedig 1255 volt a villamosított városok és községek száma. Az 1963-ban utolsóként villamosított község Aporliget volt, közel az elsőként villamosított Mátészalkához.

Az elosztóhálózatokat, amelyek kezdetben számos változatban készültek (egyenáram, váltóáram, ez is többfajta periódussal és igen sok feszültségszinttel), szabványos jellemzőkre alakították át.

A középfeszültségű elosztóhálózat a városokban jellemzően kábeles, vidéken szabadvezetékes hálózattá fejlődött. Létrejött a 120 kV-os főelosztóhálózat, amely az ellátási területek súlypontjaiba továbbította az alaphálózatról átvett villamos energiát.

A villamoselosztó-hálózat fejlesztése a kooperáció kialakulásával válhatott országosan egységessé és optimálisan fejleszthetővé mind a nagyipari fogyasztók, mind a kommunális kisfogyasztók számára. Az elosztóhálózatoknál egyik legjelentősebb műszaki-szervezési lépésnek minősíthető a 60-as években végrehajtott háromlépcsős üzemi szervezet kialakítása. Ez megszüntette az elavult körzetszerelőségeket és megszervezte a kirendeltség, üzemigazgatóság, ÁSZ-központ szinteket. 1963-ban létrehozták a Magyar Villamos Művek Trösztöt. E tröszt magában hordozta a 8 erőműtársaságot (Bakonyi, Budapesti, Dunamenti, Mátrai, Paksi, Pécsi, Tiszai, Vértesi), a 6 regionális áramszolgáltatót (ÉDÁSZ, DÉDÁSZ, DÉMÁSZ, ÉMÁSZ, TITÁSZ, ELMŰ) és az alaphálózatot üzemeltető társaságot (OVIT). Ez a működési struktúra 1991-ig állt fenn. 1992-től a privatizáció előkészítéseként az MVMT-t részvénytársaságok kétszintű rendszerévé alakították, így önálló erőmű és áramszolgáltatók jöttek létre.

Az áramszolgáltató vállalatok legtöbbször maguk végezték el a szükséges hálózatépítési munkákat, mivel erre külső kapacitást nem lehetett biztosítani. Rendszeresen be kellett segíteniük az alállomások építési munkáiba is, sőt részt vettek az atomerőmű villamos szerelési munkáiban is.

A 90-es évek közepén Magyarországon már mintegy 4,5 millió háztartási fogyasztó ellátásáról gondoskodtak az áramszolgáltatók. Az összes fogyasztó száma meghaladta az 5 milliót.

Mára valamennyi társaság korszerű szoftverekkel ellátott számviteli és számlázási rendszerre tért át. A fogyasztók biztonságos kiszolgálása már az elosztó hálózatokon is szükségesé teszi a korszerű számítógépes folyamatszabályozást. Megépültek az áramszolgáltatók körzeti diszpécser szolgálataiban (KDSZ) a folyamatirányító rendszerek, melyek lehetővé teszik az üzemzavarok gyors felszámolását is.

Az áramszolgáltatók 1995-ben lezajlott privatizációja új szakaszt jelentett a társaságok fejlődésében is, ugyanis ekkortól az áramszolgáltatók kivétel nélkül nagy külföldi villamos-energiaipari szakmai befektetők tulajdonába kerültek, akik rövid időn belül megkezdték a társaságok működésének anyavállalati mintára történő átszervezését.

további részletek