– csodálkozott rá a világra a szoláriumot is működtető erzsébetvárosi kozmetikus.

 „Megszoktam az eddigit, miért menjek át egy ismeretlen kereskedőhöz?- mondja egy pizzériás. Egyébként sem az áram, hanem a liszt árával van bajom” – szögezte le az agglomerációs kisváros pékségének tulajdonosa, aki nem áramszolgáltatót, hanem molnárt szeretne cserélni…

Felemás képet mutat magáról a liberalizált árampiac: évek óta lehet élni a kereskedőválasztás lehetőségével, mégis kevés vállalkozás szeretne így árelőnyhöz jutni. A kis- és középvállalkozások pedig alig ismerik a szabad áramkereskedelem előnyeit.

A „megkeresők" egyikénél, a Magyar Áramszolgáltató Kft.-nél ugyanakkor azt tapasztalják, hogy a kisebb cégek vezetői sokszor úgy gondolkodnak, mint a magánemberek: nem jut eszükbe, hogy az egyetemes szolgáltatások területéről átléphetnek a versenypiacra. Nagy Zoltán, a kft. ügyvezetője elmondta, folyamatosan küldték ezen ügyfeleknek is az ajánlatokat, amelyekre semmilyen módon nem reagáltak. E kör passzivitása mostanában kezd csökkenni, főleg azért, mert egyre több kereskedő lép a piacra, és küld „átcsábító" ajánlatokat. Az is igaz, hogy a mind árérzékenyebb ügyfelek immár megvizsgálnak minden kiadást, s keresik az olcsóbb megoldásokat, s például észreveszik az újszerű árazástechnikai gyakorlatot is, azt, ha testreszabott ajánlatokkal, szinte névre szólóan szólítják meg a vállalkozásokat.

Új szereplők a piacon

Újításokra már csak azért is szükség van, mert új szereplők jelentek meg a piacon, közöttük olyan cég is, amely a saját szakterülete gyakorlatát ülteti át az energetikai szektorba. A Magyar Telekom saját növekedése egyik fontos feltételének tekinti, hogy innovatív szolgáltatásokat - minél szélesebb, integráltabb termékportfóliót - nyújtson ügyfeleinek, ezért lépett be az energiaszolgáltatások piacára is, ahol - a cég innovációs és üzletfejlesztési igazgatója, Pukler Gábor szerint - ma már ugyancsak éles verseny folyik a kkv-kért. Sok partner bizalmát azzal nyerték el, hogy „dedikált piaci erőforrás" foglalkozik minden ügyféllel, illetve számosan a vállalat alapszolgáltatásait - a tévét, az internetet, a telefont - is jó referenciának tekintik az energiapiacon. Túl azon, hogy kedvezőbb áram- vagy akár gázárat is kaphatnak a társasággal szerződő kkv-k, az átlépés összes adminisztrációjától is megkímélik őket.

Jó árhoz menetrend kell

A fogyasztási menetrend ma már elengedhetetlen „kellék" a 3 milliárd forintos árbevételű, termékeinek 95 százalékát exportáló cég számára ahhoz, hogy elfogadható áron vásárolhassa meg az energiát. De ezért egy évre előre napról napra negyedóránkénti bontásban kell megterveznie a fogyasztást. Az ügyvezető igazgató, amikor elérkezik a szolgáltatóváltás ideje, legalább 15 áramkereskedőnek elküldi a fogyasztási görbét. Majd - mint legutóbb - kiválasztja az öt legjobb ajánlatot, és felkér egy szakcéget, versenyeztesse őket. A vállalkozás mégsem mondhatja el magáról, hogy neki áll a zászló, hiszen egyetlen energiaszolgáltató sem engedi meg az év közi korrekciót. Az öntöde is versenyezni kénytelen a piacon, nyerhet is, veszíthet is 30-40 konkurens ellenében.

Egy, a csepelihez hasonló német öntöde áramköltségei a 60 százalékát teszik csak ki annak, amit a hazai kohászcégnek ki kell fizetnie a villanyért. A német piacon figyelembe veszik, s az árakban is elismerik, hogy a nagyfogyasztó kiszámíthatóan termel. A jelentős árkülönbségen éppen a német öntvényvásárlók csodálkoznak a legjobban, hiszen tudják, ugyanazok a német társaságok uralják az itteni energiapiacot, amelyek az otthonit is. A csepeli öntödével persze szívesen keresik a kapcsolatot az energiaszolgáltatók. Igaz, hűségnyilatkozatot is kérnek: ha két esztendőre hozzájuk pártol, akkor a menetrendes megoldásra is jobb kondíciókkal szerződnek.

Passzív kkv-k

De vajon ugyanilyen versenypiacon érzik-e magukat a csepelinél kisebb vállalkozások is? A választ, vagyis a liberalizált energiapiac változásainak konjunktúraindexét a Policy Agenda-Ipsos igyekszik megadni. Krausz Péter és Kiss Ambrus kutatóktól megtudhattuk, hogy a kkv-s vezetők általában szerény mértékű versenyt érzékelnek.

Megkeresték-e az áramkereskedők ajánlataikkal az elmúlt egy évben? - tudakolták a cégvezetőktől az elemzők. Kiderült, hogy a kkv-knak több mint a felét - 58 százalékát - nem szólították meg, további 12 százaléknak pedig a jelenlegi szolgáltatója tett ajánlatot. Az is igaz, hogy a fogyasztók - nem minden ok nélkül - még mindig területi alapon felosztott energiapiacról gondolkodnak csak, s nem nagyon fogadják el, hogy a meglévő szolgáltató mellé beléphetnek új áramkereskedők is. A megkérdezettek közül 14 százalék kifejezetten úgy érvelt, hogy kész lenne szolgáltatót váltani az elkövetkező időszakban, különös tekintettel a kedvezőbb árakra. A cégvezetők 37 százaléka mondta azt, hogy hajlandó legalább elgondolkodni a szolgáltatóváltáson, ha ismerné a feltételeket. De mert nem kapnak ajánlatot, nem is reagálnak.

Átlépési ÁBC

■ Mi a fontos: csak az ár, vagy a járulékos szolgáltatásoknak is van értékük? Ezt kell először tisztázniuk a vállalkozás vezetőinek, amikor eldöntik, maradnak-e az addigi áramkereskedőnél, avagy másikat választanak.
■ A döntés előtt szerezzék be és elemezzék a terhelési görbét.
■ Ha váltani készül a vállalkozás, nézze meg a leendő kereskedő szakmai hátterét, múltját, referenciáját.
■ Mérlegelni kell, hogy milyen konstrukciót választva szerződnek, mert nem mindegy, hogy csak forintban számolnak-e el, vagy például euróalapon is. A nagyobb termelő vállalkozásoknak ajánlatos figyelembe venniük a forintárfolyamot is.
■ Aki csak teheti, korábbi fogyasztási adatai alapján kérjen árajánlatot az áramszolgáltatóktól.
■ Nem pénzkidobás az sem, ha megbíznak egy szakcéget a legjobb ajánlatot adók versenyeztetésére.