Hol volt, hol nem volt, talán a T₀ idõben, volt egyszer egy szerény, azonban jól megméretezett négypólus, akit Áramnak hívtak. Áram egy szerényen berendezett dual-in-line tokban lakott. Szerénysége ellenére Áram szerette a komfortot, így transzduktori fizetésébõl tellett hideg-meleg telítési áram bevezetésére is, amely zord idõjáráskor felmelegítette zárórétegét.

Áram már régebben ismerte Ionocskát, kihez átviteli karakterisztikája vonzotta. Ionocska kedves kis induktív tekercs volt, áramkörei mentesek a legcsekélyebb hibaszögtõl. Áram rajongott érte, ami érthetõ, hiszen Ionocska remanens ferrit teste, szimmetrikus impedanciája és módfelett harmonikus félhullámai már a kiszolgált Leydeni Palack dielekrtikumát is átütötték ( és ez nem semmi )! Ionocska édesatyja, a népszerû Cosinus Fi, aki elismert ipari mágnes és nagy teljesítménytényezõ, már konkrét kapcsolást tervezett leánykája jövõjérõl.

Csak egy jól meghatározott névértékû, elismert kapacitással kívánt kapcsolatot létesíteni. Ámde most is közbeszólt a megbízhatósági valószínûség, már ahogy az gyakran történni szokott... Egy napon Ionocska pikofarádjával hazafelé tartott a fodrásztól - ahol félhullámait rakatta be - , midõn a pikofarád szûrõláncába egy fûrészfog akadt. Örvény Áram minimális futási idõvel odasietett, és sikerült is Ionocska vadrezgéseit (még amplitúdómaximumuk elõtt) lecsillapítania és egyenirányítania. Csatolási tényezõjük növekedtével Áram meghívta Ionocskát a Differenciál Klubba vacsorára.

A Differenciál azonban reflexió miatt zárva volt. Nem tesz semmit - vigasztalta Ionocska, ma már több kiló Hertzet ettem, ügyelnem kell az erõvonalaimra. Áram ürügyet talált, és Ionocskát körutazásra hívta Sztátorba. Az inflexiónál mindig rosszul leszek! - hárította el a csábító meghívást Ionocska.

Végül mégis vállalkozott ( ellentétben atyja intelmeivel ) egy kisebb frekvenciamenetre a közeli szórt mezõben. A komplex sík felett lassan leereszkedett az este, csak az égen ragyogtak a csillag-delta kapcsolások. Csupán egy magányos oszcillátor röpködött a fejük felett, valahol szelíden csobogtak a rövidhullámok, és halkan zúgtak a reduktorok. A Wheatstone-hidnál Áram mágneses terébe vonzotta Ionocskát és így élvezték a modulációt.... és ma is rezegnek, ha azóta le nem csillapodtak.