-1988-tól voltam 2001-ig a DÉMÁSZ Szakszervezet vezetője. A DÉMÁSZ-nál 1957-től dolgoztam, ez az egy munkahelyem volt, de ezen belül viszont sok munkakörrel - önálló szerelő, üzemvitelen főszerelő, önálló technikus.

Dolgoztam a tervező osztályon, mindig szerettem a munkámat, szerettem a DÉMÁSZ-nál dolgozni. Szakszervezeti tevékenységemet függetlenítettként végeztem, a dolgozók bizalma által.

A még korábbi szakszervezeti vezetővel, Braun Józseffel nagyon jól működött a kapcsolatunk. EVDSZ rendezvényen legutóbb a Hajdúszoboszlón tartott húsz éves jubileumi kongresszuson voltam.

-A régebbi időkhöz képest nagy változás történt a szakszervezet vonalán, miként látja?

-Az én időmben a vezérigazgatóval is nagyon jó kapcsolatban voltam, személyesen is. Valahogy baráti volt a hangulat, a miliő, meghallgatták a véleményünket és komolyan vették, bár úgy tudom, most is jó a kapcsolat a szakszervezet és a menedzsment között. Később mentalitásbeli különbségek lettek nagyobbak a privatizálást követően.

Kétszer három éves ciklusban vezettem a szakszervezetet. A hivatalos üléseken is részt vehettem, ami az információk miatt volt szerencsés, de azt követően informális tárgyalást is kezdeményezhettem a cég vezetésével. Akkor már közvetlenebbül mondhattam el, hogy mit szeretnének adott évben a dolgozók, az érdekvédelemnek mi az álláspontja a juttatásokkal, bérekkel kapcsolatban.

Itt elmondhattam, milyen nehéz munkát végeznek a dolgozók, és jól, ezért elismerést érdemelnek. Természetesen jók voltak a munkakörülmények, de mindig jobbá akartuk tenni. A privatizációt követően időközben a központ külföldön volt, de a hazai vezetők tolmácsolták a kollektíva észerevételeit, a szakszervezet véleményét, azaz tőlünk információkat vittek a menedzsmenthez.

-Hogy látja, az Ön szakszervezeti tevékenysége idején a munkavállalók mit gondoltak a szakszervezetről és munkájáról?

-A foglalkoztatási alap volt a legnagyobb eredmény. Természetesen a tagok jobban figyelték a tevékenységünket mindig is, a nem szervezett dolgozók inkább az előnyöket élvezték elkötelezettség nélkül – az ún. „potyautasság” már régen is probléma volt. De úgy véltem, a kiharcolt eredmények járnak mindenkinek, annak is, aki tag és aki nem tag. Az emberek úgy vannak vele persze, a szakszervezetnek ez a dolga, hogy az ő érdekeiket védje. Érdekes volt a bértarifa kialakításának folyamata.

Érdekes helyzetek alakultak. El kell mondanom, a szakszervezeti tevékenységhez ismernünk kell az embereket. Megismernünk kell őket, de meg is kell értenünk. Mindenkinek más a gondja, másként látja a dolgokat, eltérő eszközökkel ért egyet, vannak türelmesebbek, illetve türelmetlenebbek. Sokan akkor kezdenek el bízni a szakszervezeti tevékenységben és az összetartásban, mikor saját magukon tapasztalják meg az előnyöket vagy akármi egyebet. Vagy ha bajba jutnak, de az nagyon nem szerencsés. Igen, az embereket meg kell értenünk úgy is mint embert és úgy is mint munkavállalót. Illetve szót kell érteni a cég vezetésével, hol kompromisszumra van szükség, hol harcosabb kiállásra, de mindig a megállapodásra törekedve. Ez régen is így volt.

-A DÉMÁSZ Szakszervezetnél miért szükséges a vezető elnöki és elnöki tisztség különválasztása?

-A vezető elnöki pozíciót én személyesen szorgalmaztam. Úgy véltem, a sok telephely és üzemigazgatóság miatt, nagyon szétszórt a cég egésze területileg. Elnökök vezetik a különböző területek csoportjait. Így lett a vezető elnöki tisztség, nevében is megkülönböztetve a többitől. Örülök, mert valahogy mindig sikerült az előterjesztéseimet elfogadtatni, az átszervezéssel kapcsolatban is. Sok olyan dologra tud rávilágítani a dolgozói kollektívát képviselő szakszervezet, amit csak ő lát, hiszen napi kapcsolatban van a dolgozókkal. Ezt tolerálták is és fogadták a javaslatokat.

-Hogyan zajlik a nyugdíjas tagozat ülése?

-Természetesen a régebbi dolgok előjönnek, de a mostani fejleményekkel, folyamatokkal is tisztában vagyunk. A témák mindent érintenek, egyedül a politika hiányzik, nem politizálunk. De ezen kívül a szakszervezeti dolgokról, eseményekről, a munkavállalók és nyugdíjasok helyzetéről és sokat a családról, hisz nagyon fontos. Illetve beszélgetünk, mi van azokkal a kollégákkal, akik nincsenek itt.

-Az idei, 2012-es EVDSZ Kongresszuson részt vesz?

-Ha meghívnak, természetesen. Jelenleg is számos problémával kell az érdekvédelemnek megküzdenie, mert a munkavállalókat sok negatívum érte. A szakszervezet sincs jó helyzetben, illetve maga a szövetség is fontos döntések előtt áll. Régebben sem mindig értettünk egyet, de aztán megoldódott, alapvetően nem kérdőjeleztük meg a szövetség létét.

-A tagszervezés milyen helyzetben van?

-Nem volt könnyű régen sem, maguktól a dolgozók nem fognak sorba állni a belépési nyilatkozattal. Sőt, sokszor lebeszélték őket róla. De a legjobb eredményeket a személyes jelenléttel, beszélgetéssel, tájékoztatással lehet elérni a tagszervezés folyamán. Olyan elnökökkel dolgozhattam együtt, akik mindig keresték a kapcsolatfelvételt és soha nem hagyták annyiban a dolgot.

El kell mondani, hogy „Csak akkor van állás, megfelelő bérezés, ha van kollektív szerződés, az egyéni munkaszerződéssel nem értek el semmit, nem lesz juttatás, béremelés, stb.” A bizalmiaknak ebben nagyon nagy a szerepük és a kis közösségekkel külön kell beszélgetni.

Az érdekvédelmi munka soha nem volt könnyű, de szívvel és lélekkel munkálkodva lehet komoly eredményeket elérni a munkavállalók melletti kiállással és közös célokkal.