Történelem

Az erőmű helye a Sajó völgyében a borsodi iparvidék telepítéséig beépítetlen mezőgazdasági terület volt. A kivitelezést, a területrendezést 1951-ben kezdték meg. Az első blokk üzembe helyezésére 1955-ben került sor. A beruházás befejezése 1959-ben, hivatalos átadása 1962-ben volt. Ebben az időben az erőmű 10 db szénportüzelésű Bergman-Borsig falazott kazánnal és 6 db kondenzációs turbinával üzemelt.

A Borsodi Vegyi Kombinát PVC gyártásának fejlesztési programjai és a távfűtés hőigényének növekedésével kapcsolatban, a 60-as években jelentős átalakításokra került sor. A hatvanas évek közepén fűtőközpontot létesítettek, a kondenzációs turbinák egy részét átalakították, fűtő turbinákat építettek be és jelentősen megváltozott a vízelőkészítés.

Az erőművet 1991-ben a Tiszai Erőmű Rt.-hez kapcsolták. A szénbányászat átalakítása óta, 1993. december 1-től önálló gazdasági egységként, Borsodi Energetikai Kft.-ként működik egy szénosztályozóval és egy bányával együttesen.

1996 augusztusától a Borsodi Energetikai Kft. az erőművek privatizációja során az amerikai Arlingtoni székhelyű, energia szolgáltató társaság az AES Corporation tulajdonába került. 2000. májusától a Tiszapalkonyai Hőerőmű beolvadt a Borsodi Energetikai Kft.-be, ettől az időponttól megnevezése AES Borsodi Energetikai Kft.-re változott.

2005-től a levegőtisztaság-védelmi szabályok szigorodása miatt az erőmű 2002-2003 között két szénpor tüzelésű kazánt biomassza tüzelésre állította át.

Az erőmű 2014-ig rendelkezik működési engedéllyel.

A bezárásig üzemelt berendezések

Az erőműben 2 db szénpor/fapor tüzelésű kazán és 2 db hibrid-fluid ágy tüzelésű biomassza kazán üzemel. 3 db 30 MW-os kondenzációs turbina, valamint két elvételes-ellennyomásos gőzturbina található. Tüzelőanyag tekintetében elsődlegesen farönk (apríték) felhasználás, valamint fűrészpor tüzelés jellemző, de lehetőség van néhány mezőgazdaságban keletkező melléktermék (napraforgó maghéj, búzakorpa, kukorica csutka zúzalék, stb.) eltüzelésére is. A kondenzációs turbinák hűtését a Sajó folyó biztosítja.

A turbinák az országos villamos hálózatra kapcsolt generátorokat működtetnek 35kV és 120kV feszültségszinteken.
Az erőmű rendelkezik 29 bar nyomáson gőzszolgáltatási lehetőséggel a mellette lévő BorsodChem vegyi üzem számára.

Az AES a 90 megawatt kapacitású széntüzelésű tiszapalkonyai és a 71 megawatt kapacitású, biomasszaalapon működő Borsodi Erőművek leállításával egyidejűleg tárgyalásokat folytat azok eladásáról is.

A Borsodi Erőműből 125, a tiszapalkonyaiból 78 dolgozót bocsátott el az amerikai AES konszern magyarországi érdekeltsége, az AES Borsodi Energetikai Kft.

A döntés hátterében elsősorban a villamosenergia nagykereskedelmi árának hosszú távú csökkenése, a növekvő szén- és biomassza árak, valamint a szén-dioxid kibocsátási költségek növekedése áll, amelyek jelentősen megnehezítették a versenyképes működést. A régebbi típusú széntüzelésű erőművek hasonló kihívásokkal küzdenek a környező országokban és a világ más területein is - olvasható a 2011-es közleményben.

A jogi feltételek megléte esetén gazdaságossá tehető a 2011. tavasszal leállított Tiszapalkonyai Hőerőmű – állítja Schwardy Miklós a Tiszai Erőmű Vállalat (TEV) egykori igazgatója, aki az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület rendezvényén fejtette ki véleményét, miszerint a térségünkben bányászott olcsó tüzelőanyagra, a lignitre alapozva és a berendezések korszerűsítésével megmenthető lenne az erőmű.

A TEV egykori vezetőjének véleménye szerint a Tiszapalkonyai Hőerőmű kritikus része a több mint 50 éves kazánpark, ám ennek korszerűsítése után és az olcsó lignit eltüzelésével gazdaságosan üzemeltethető a létesítmény.

- A lignit ára mintegy 20 százaléka a gáz árának – mondotta Schwardy Miklós. – A 20 százalékos gázárral az itteni erőmű hatásfokával sokkal hatékonyabb erőművet lehetne csinálni, mint a legmodernebb gázerőművek földgázzal. A palkonyai erőműben durván 100 MW-nyit lehetne megmenteni. Ez duplája annak a kapacitásnak, ami pótlólagosan megépült a TVK-ban és a városban, és ugyanannyi pénzből megvalósítható, mint a két erőmű.

A szakember úgy véli, hogy van remény a ,,régi” erőmű újjáélesztésére.
- Lehet tapasztalni, hogy vannak olyan erők, melyek arra hatnak, hogy megmaradjon az erőmű. Műszakilag és pénzügyileg is megoldható ez, és vannak is érdeklődők. Persze a kérdés nem egyszerű, hiszen most jogilag a felszámoló kezében van az ügy.

Lapunk kérdésére válaszolva Schwardy Miklós leszögezte, a Tisza II. Erőmű is megérett az átalakításra.

- Az új erőmű átalakítására vonatkozó tervek a ’90-es évek elejétől élő tervek – mondta az egykori igazgató. – Ott is világos volt, hogy földgázzal nem fog menni a gazdaságos működtetés. Az erőmű műszakilag jó, mondhatom, nagyon jó állapotban van. Itt a beruházás nagyobb mértékű lenne. Egy 250 MW-os blokk átalakítása olcsó tüzelőanyagra, durván 120 millió euróba kerülne. Ez nagy összeg, de ha figyelembe vesszük, hogy ennek a teljesítménynek a pótlása, például atomerőművel mennyibe kerülne, akkor azt látjuk, hogy tízszeres lenne a költség.